van úgy, hogy készülsz rá, számítasz rá, és amikor tényleg megtörténik, akkor mégis váratlanul ér. és akkor hiába a begyakorolt lazaság, sehol a jól összerakott, átgondolt mondatok, a hűvös visszafogottság. van helyette ideges mosolygás, felesleges kérdések (mégis, megkérdezhetem, miért?)és beszédkényszer természetesen, hogy a velem szemben ülő Kifürkészhetetlen Mosolyút meggyőzzem, tökjól vagyok, végre megvalósítom az álmaimat. és hogy perszehogy nehéz 11 év után összeszedni a cuccot és leadni a kulcsot.
az igazán különös, ami utána jön. hogy tényleg jó, felszabadító érzés. egy pillanat alatt kellő távolságra kerülnek az addig nagyon fontos problémák, sos ügyek. helyette jön a tervezgetés, a számolgatás, meddig lehet csak pihenni, mikortól kell állást keresni, mikortól muszáj állásban ülni újra. a jövő lehetőségekkel teli napfényes tengerpartnak tűnik, amit reálisnak tűnik elérni.
és jön az érzés: mi mindent meg tudok tenni, amit e nélkül a farbarúgás nélkül talán soha. illetve nyilván igen, de szétszakadva, nem kellően koncentrálva, fáradtan. tessék, itt a talentumod, kezdj vele valamit.
nagy kihívás, talán még sosem volt ekkora. bizonyítani a családnak, a barátoknak, az ellendrukkereknek, és persze magamnak, hogy nemcsak ötletelni tudok és lelkesedni, de kész és képes vagyok dolgozni a magam dolgáért, a magam érdekében.
de mielőtt belevágok, hátravan a rendrakás asztalon, fiókban, a számítógép mappáiban. mert bár az indok a létszámcsökkentési kötelezettség, a feladatok adottak,csak egy szánhúzóval kevesebb csinálja az ugyanannyit. viszont nekem könnyebb úgy elmenni, hogy nem hagyom őket szarban. legalábbis valamennyit elhordok belőle, és mindenki jól jár. például az, akit majd fel kell venni a helyemre, hiszen előbb-utóbb látszik majd, hogy muszáj.
és hátravan még az elköszönés. a korábbi tervemet, hogy a tárgymezőbe ezt írom: game over, elvetettem, helyette a napsugaras jövőt villantom fel barátaim és üzletfeleim előtt. az új cím már megvan: (az) elbocsátott szép üzenet(e)
sok sikert és kívánom, hogy minden valóra váljon, amit szeretnél! a barátok miatt pedig ne aggódj, aki fontos, megmarad, és te is megmaradsz nekik.
2011. április 27., szerda
2011. április 12., kedd
wizzairrel utazni
utazni jó.
wizzairrel utazni is jó.
ha a körülmények viszonylag megfelelőek és az igények nem terjeszkednek túl az eljutni A-ból B-be célkitűzésen
már sokszor utaztam a rózsaszín repülőtársasággal, és eddig nem volt gond. persze hallottam, hogy volt, akinek Londonban a reptéren szóltak, hogy bocs, de töröltük a járatot, és az és most mi lesz kérdésre nem volt más válasz, mint hogy lehet jegyet venni másik társaság másik gépére. (általában az utazás végén nagyon sok felesleges pénz van az utazónál, így ez aligha okoz különösebb gondot. vagy ha kivételesen mégis elfogyott az összes zsebpénz,esetleg talál egy madarat, aki bizalommal megveszi helyette a jegyet (az emberek jók)
az szerintem nem gáz, hogy nincs kaja a fedélzeten, simán előveszem a túrósbuktát vagy a sonkászsömlét, ha megéhezek, mikor mit. a folyadékpótlás nem ennyire egyszerű, de ki lehet bírni és meg lehet oldani. és van az az éhség, amikor nem drága az 1000 forintért vásárolható egyszerű sajtos kifli.
nade.
egyszer volt, hol nem volt, az egyszeri lányok felkerekedtek, hogy megnézzék az örök várost, Rómát. Gondosan lefoglalták a szállást és a repülőjegyet. előrelátóan vettek egy csomagjegyet, mert ki tudja, talán vesznek majd ezt-azt,a mit el kell pakolni egy nagyobb táskába.
a csomagért bizony fizetni kell. ha előre rendeled meg, 30 euró oda-vissza. ha a reptéren rendeled meg, akkor 30 euro oda, majd 38 euro vissza, hiszen a római repülőtér más árat számít fel.
és ott van az a bizonyos kézipoggyász, ami - fejből írom - 20*40*55 cm lehet, és hogy biztosan jól mérted, azt leellenőrizheted a reptéri wizzair-táskaméret-ellenőrző-pontokon. a cél elvileg az, hogy a csomagtartóban elférjen a kézipoggyász. de: külön poggyásznak minősül a laptoptáska, a retikül, és fényképezőgép! erre is tessék figyelni. célszerű ezeket egy nagy teszkószacskóba beletenni, aztán huss!
amikor a visszaútra kerül sor, azt hiszed, már nem érhet meglepetés, hiszen vettél csomagjegyet, a kézipoggyászod idefelé is befért, nemis kellett lemérned. igenám, de vannak bevételközpontú ügyintézők a reptéren, és bizony, ha a kis gurulós bőrönd kereke nem csúszik át a mérő alkalmatosságon, akkor a kis gurulós nagy gurulóssá minősül, és szemben a pultnál lehet befizetni a 38 eurót, addig várunk, köszönöm.
és még ezt is el lehet fogadni, kockáztattunk, az a kerék, az tényleg nem fért át, a szabály az szabály. nade akkor mindenkire! nem az, hogy valakinek a sokkal nagyobb is nekünk meg a kiskövér sem. ez a következetes következetlenség rossz szájízt ad, ami megmarad, legalábbis a tollbamondásig.
jó utat kívánunk minden kedves utasunknak, köszönjük, hogy Ön is a Wizzairt választotta!
wizzairrel utazni is jó.
ha a körülmények viszonylag megfelelőek és az igények nem terjeszkednek túl az eljutni A-ból B-be célkitűzésen
már sokszor utaztam a rózsaszín repülőtársasággal, és eddig nem volt gond. persze hallottam, hogy volt, akinek Londonban a reptéren szóltak, hogy bocs, de töröltük a járatot, és az és most mi lesz kérdésre nem volt más válasz, mint hogy lehet jegyet venni másik társaság másik gépére. (általában az utazás végén nagyon sok felesleges pénz van az utazónál, így ez aligha okoz különösebb gondot. vagy ha kivételesen mégis elfogyott az összes zsebpénz,esetleg talál egy madarat, aki bizalommal megveszi helyette a jegyet (az emberek jók)
az szerintem nem gáz, hogy nincs kaja a fedélzeten, simán előveszem a túrósbuktát vagy a sonkászsömlét, ha megéhezek, mikor mit. a folyadékpótlás nem ennyire egyszerű, de ki lehet bírni és meg lehet oldani. és van az az éhség, amikor nem drága az 1000 forintért vásárolható egyszerű sajtos kifli.
nade.
egyszer volt, hol nem volt, az egyszeri lányok felkerekedtek, hogy megnézzék az örök várost, Rómát. Gondosan lefoglalták a szállást és a repülőjegyet. előrelátóan vettek egy csomagjegyet, mert ki tudja, talán vesznek majd ezt-azt,a mit el kell pakolni egy nagyobb táskába.
a csomagért bizony fizetni kell. ha előre rendeled meg, 30 euró oda-vissza. ha a reptéren rendeled meg, akkor 30 euro oda, majd 38 euro vissza, hiszen a római repülőtér más árat számít fel.
és ott van az a bizonyos kézipoggyász, ami - fejből írom - 20*40*55 cm lehet, és hogy biztosan jól mérted, azt leellenőrizheted a reptéri wizzair-táskaméret-ellenőrző-pontokon. a cél elvileg az, hogy a csomagtartóban elférjen a kézipoggyász. de: külön poggyásznak minősül a laptoptáska, a retikül, és fényképezőgép! erre is tessék figyelni. célszerű ezeket egy nagy teszkószacskóba beletenni, aztán huss!
amikor a visszaútra kerül sor, azt hiszed, már nem érhet meglepetés, hiszen vettél csomagjegyet, a kézipoggyászod idefelé is befért, nemis kellett lemérned. igenám, de vannak bevételközpontú ügyintézők a reptéren, és bizony, ha a kis gurulós bőrönd kereke nem csúszik át a mérő alkalmatosságon, akkor a kis gurulós nagy gurulóssá minősül, és szemben a pultnál lehet befizetni a 38 eurót, addig várunk, köszönöm.
és még ezt is el lehet fogadni, kockáztattunk, az a kerék, az tényleg nem fért át, a szabály az szabály. nade akkor mindenkire! nem az, hogy valakinek a sokkal nagyobb is nekünk meg a kiskövér sem. ez a következetes következetlenség rossz szájízt ad, ami megmarad, legalábbis a tollbamondásig.
jó utat kívánunk minden kedves utasunknak, köszönjük, hogy Ön is a Wizzairt választotta!
főzőrandi
van, amikor az ember barátai kétségbeesnek, és befizetik az embert a főzőrandira, hátha ott végre rátalál az igazira és nem szakítja szét többé magát ezer apró darabra.
bár nem találtam Rá, az ötlet nem rossz.
1. veszünk egy közepes méretű főzőiskolát.:3 főzősziget, 3 sütő, mindenféle konyhai eszköz, és kötények. ehhez hozzáadunk 20-25 válogatott egyedülálló más szóval páratlan fiatalembert, férfiakat és nőket vegyesen. a válogatást segíti a 9900 Ft-os belépődíj, amit viszont bőségesen leehetünk, illetve leihatunk.
2. a fiatalokat köténybe öltöztetjük, ami egyformán bénán áll mindenkinek, ezzel közösséget teremtünk közöttük és máris fel tudják intézni a kisiskolás éveket, amikor még az iskolaköpeny tette egymáshoz oly hasonlóvá őket.
3. előveszünk két séfet, aki segít a menüsor elkészítésében. a fiatalok kedvük szerint adják hozzá tehetségüket és munkájuat, időnként vérüket az előételhez, a főételhez, illetve a desszerthez
4. az egészhez hozzákeverünk kiadós mennyiségű fehér és vörösbort, és jó minőségű tánczenét
5. hagyjuk főni, közben kóstolgatjuk, ha elkészült, fogyasztjuk.
az elején van az az öt perc, amikor az egyszeri lány rém kínosan érzi magát, és felteszi a 'hogy a f**ba kerültem én ide?' kérdést. aztán ki-ki nekiáll a maga részfeladatának, pucolja a hagymát, felvágja a paradicsomot, sóz, borsoz, neadjisten korianderez, és egyszercsak észreveszi, hogy beszélget. érdekes megfigyelni, hogy először lány-lány, fiú-fiú párbeszédek alakulnak, majd a kisebb csoportok át-átmerészkednek más asztalokhoz, segítséget, tanácsot kérnek, kóstolgatnak. és működik. és az este végén azt veszed észre, hogy már majd négy órája ott vagy, a sokadik jófej emberrel beszélgetsz, röhögsz és tervezitek, hogy együtt mentek rapidrandira, mert az is milyen vicces lehet. ráadásul négy kártyát is begyűjtöttem (azzal adhatod mások tudtára, hogy még szívesen találkoznál velük, hogy átadod a flörtkártyádat az adataiddal. más kártyáját elkérni nem ér), igaz ebből kettőt lányoktól a rapidrandira tekintettel.
kinek ajánlom?
akinek kevés barátja van, kevés alkalma van az ismerkedésre vagy nem megy neki a bárban, buszon, strandon ismerkedés
kinek nem ajánlom?
igazából senki nem jár rosszul. csak nem szabad nagy reményekkel és elvárásokkal menni. így lehet egy könnyed estéd, sikerélményed hogy megtanultál hagymát pucolni vagy baklavát főzni. vagyis sütni.
bár nem találtam Rá, az ötlet nem rossz.
1. veszünk egy közepes méretű főzőiskolát.:3 főzősziget, 3 sütő, mindenféle konyhai eszköz, és kötények. ehhez hozzáadunk 20-25 válogatott egyedülálló más szóval páratlan fiatalembert, férfiakat és nőket vegyesen. a válogatást segíti a 9900 Ft-os belépődíj, amit viszont bőségesen leehetünk, illetve leihatunk.
2. a fiatalokat köténybe öltöztetjük, ami egyformán bénán áll mindenkinek, ezzel közösséget teremtünk közöttük és máris fel tudják intézni a kisiskolás éveket, amikor még az iskolaköpeny tette egymáshoz oly hasonlóvá őket.
3. előveszünk két séfet, aki segít a menüsor elkészítésében. a fiatalok kedvük szerint adják hozzá tehetségüket és munkájuat, időnként vérüket az előételhez, a főételhez, illetve a desszerthez
4. az egészhez hozzákeverünk kiadós mennyiségű fehér és vörösbort, és jó minőségű tánczenét
5. hagyjuk főni, közben kóstolgatjuk, ha elkészült, fogyasztjuk.
az elején van az az öt perc, amikor az egyszeri lány rém kínosan érzi magát, és felteszi a 'hogy a f**ba kerültem én ide?' kérdést. aztán ki-ki nekiáll a maga részfeladatának, pucolja a hagymát, felvágja a paradicsomot, sóz, borsoz, neadjisten korianderez, és egyszercsak észreveszi, hogy beszélget. érdekes megfigyelni, hogy először lány-lány, fiú-fiú párbeszédek alakulnak, majd a kisebb csoportok át-átmerészkednek más asztalokhoz, segítséget, tanácsot kérnek, kóstolgatnak. és működik. és az este végén azt veszed észre, hogy már majd négy órája ott vagy, a sokadik jófej emberrel beszélgetsz, röhögsz és tervezitek, hogy együtt mentek rapidrandira, mert az is milyen vicces lehet. ráadásul négy kártyát is begyűjtöttem (azzal adhatod mások tudtára, hogy még szívesen találkoznál velük, hogy átadod a flörtkártyádat az adataiddal. más kártyáját elkérni nem ér), igaz ebből kettőt lányoktól a rapidrandira tekintettel.
kinek ajánlom?
akinek kevés barátja van, kevés alkalma van az ismerkedésre vagy nem megy neki a bárban, buszon, strandon ismerkedés
kinek nem ajánlom?
igazából senki nem jár rosszul. csak nem szabad nagy reményekkel és elvárásokkal menni. így lehet egy könnyed estéd, sikerélményed hogy megtanultál hagymát pucolni vagy baklavát főzni. vagyis sütni.
bio hajvágószalon
ez mekkora kamu! pedig mekkora ötlet!
annyi eredménye mindenesetre van, hogy emiatt indult ez a blog: kipróbálok mindent, aztán leírom a tapasztalataimat.
nakérem. a reklám szerint 5000 Ft-ért vásárolhatsz hajszárításbérletet, amiért akár 10X is megszárítják a hajadat. persze. jöjjenek hát a tények:
1. a bérletet nem használhatod a hálózat szalonjaiban, csak ott, ahol váltottad
2. egy hónapig érvényes, vagyis ha pénzednél akarsz lenni, akkor háromnaponta menned kell
3. a bérlet árában csak a szárítás van benne, a mosás a rádkent cucctól függően minimum 500 pénz, vagyis ha nem vizes hajjal mész, ezresbe van alkalmanként, és ha tényleg lejárod a 10 alkalmad, éppen 10ezerért mosattad a hajad..
4. nem annyira ügyesek a fodrászok. tanulók, kezdők, ötlettelenek, de még mindig ott tartanak, hogy jó magasra beszárítják és kicsit befelé göndörítik a hajadat. mondjuk ollót nem is mernék a kezükbe adni
5. várni nyilván kell, hiszen nincs bejelentkezés...
összefoglalva, ha van egy csomó pénzed, mindig ugyanabban az utcában pörögsz az esti program előtt, utálsz otthon hajat mosni, elég, ha tiszta a hajad, nem fontos, hogy szép is legyen, akkor neked nyitott a hely.
de ha a fenti feltételek együttesen nem állnak fenn, akkor szerintem mosd meg a hajad otthon, és szárítsd be hangos zeneszó mellett.
annyi eredménye mindenesetre van, hogy emiatt indult ez a blog: kipróbálok mindent, aztán leírom a tapasztalataimat.
nakérem. a reklám szerint 5000 Ft-ért vásárolhatsz hajszárításbérletet, amiért akár 10X is megszárítják a hajadat. persze. jöjjenek hát a tények:
1. a bérletet nem használhatod a hálózat szalonjaiban, csak ott, ahol váltottad
2. egy hónapig érvényes, vagyis ha pénzednél akarsz lenni, akkor háromnaponta menned kell
3. a bérlet árában csak a szárítás van benne, a mosás a rádkent cucctól függően minimum 500 pénz, vagyis ha nem vizes hajjal mész, ezresbe van alkalmanként, és ha tényleg lejárod a 10 alkalmad, éppen 10ezerért mosattad a hajad..
4. nem annyira ügyesek a fodrászok. tanulók, kezdők, ötlettelenek, de még mindig ott tartanak, hogy jó magasra beszárítják és kicsit befelé göndörítik a hajadat. mondjuk ollót nem is mernék a kezükbe adni
5. várni nyilván kell, hiszen nincs bejelentkezés...
összefoglalva, ha van egy csomó pénzed, mindig ugyanabban az utcában pörögsz az esti program előtt, utálsz otthon hajat mosni, elég, ha tiszta a hajad, nem fontos, hogy szép is legyen, akkor neked nyitott a hely.
de ha a fenti feltételek együttesen nem állnak fenn, akkor szerintem mosd meg a hajad otthon, és szárítsd be hangos zeneszó mellett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)