all inclusive magyar módra

Wellnesszt kaptam születésnapomra a csajoktól. Mert mindannyiunkra ráfér a kényeztetés.
Nem vagyunk tapasztaltak a területen, az elvárásaink alapvetően a filmekből és a kuponoldalak ajánlataiból táplálkoztak. Ezért azt képzeltük, hogy a négycsillagos all inclusive az jacuzziban koktélozást jelent, meg kozmetikát, manikűrt és masszázst, de egyszerre négyünket, miközben mi kibeszéljük a férfiakat és a karrierterveinket.
Én is oka vagyok, hogy csak ketten jöttünk végül, addig egyeztettük az időt, amìg nem volt közös metszet, ami mindenkinek jó lett volna.

De tovább az élménybeszámolóra.

A hotel középső neve SPA, ami termálfürdőre és kapcsolódó szolgáltatásokra utal. Hogy kell ilyet létrehozni? Végy egy lepukkant termálfürdőt, építs elé uniós forrásból csili-vili szállodát, kereszteld át SPA hotelnek és kész.

A hotel könnyen megközelíthető, a lounge tágas, szellős és elegáns, csobog a - nyilván - termálvíz. Az első meglepetés, hogy az all inclusive ellátásban - a neve ellenére - nincs benne a parkolás (1000 ft/nap) és ha naponta cserélnénk a törülközőt (persze nem) az darabja 500 ft. Mindegy, kifizetjük a parkolást, persze, lássuk az extrákat.
- Hogyan jelentkezhetünk be a masszázsra?
- Sajnos 16-ig nem jön a masszőr. De 12 óráig tele van.
- Mi aznap utazunk. Meddig kell elhagyni a szobát?
- Mmm. 11 óráig.
- Az baj, mert ugye, itt olvassuk a tájékoztatóban, hogy 50%-os kedvezménnyel vehetjük igénybe. De csak, ha van.

Nézzük az ellátást, délutáni sütemény  drinkbárban, a dresscode szerint már szigorúan fürdőköntösben.Felmutatjuk az elegáns, ibolyalila papírkártyát, rajta a Délutáni sütemény felirattal, és kérjük, ami jár:
- Sajnos a süteményt csak 15 és 16 óra között lehet elfogyasztani.
- Kár. Megették?
- Nem.
- Akkor?
- Tudok ajánlani egy remek koktélt. Mondjuk pezsgő grenadine-nal és almalével.
- Vagy?
- Vagy narancslével.
- Más koktél nincs?
- Az all inclusive-ban csak ezt tudom ajánlani, a többi koktél fizetős. De menta nincs.

Próbáljuk ki a wellnessz részleget. A strand területén 4 medence, abból kettő üres, egyben csak hideg víz van (ma éppen hûvös az idő, úgyhogy kinek jutna eszébe), a másikban meleg víz és ázó nyugdíjas/nászutas párok. A hideg vizes medencében élményfürdőre utaló berendezések - működésen kívül, nyilván, hiszen előszezon van. Mindegy, bent biztos a Niagara vár ránk.
Hát nem, viszont a padló csúszós. A koncentráció miatt (hogy el ne essek) nem ütött azonnal a tény, hogy bent sincs más, mint nagy kádak és a kádakban emberek. A jacuzzik az előtérben, még üresen várják a szezont. Kevés szomorúbb látvány van, mint az üres, kopott jacuzzi. E kevés dolog közé tartozik a sóbarlang, amit sziklamintázatú tapétával borított előtér jelez, csábítva az arra csúszkálót a betérésre. A sókamrában a falakat purhabból gyártott műsósziklák borítják, felületükön sókristályokkal és persze a padlón is szétszórtak néhány kiló konyhasót. Csak tévében láttuk, ez alapján szívtunk mély levegőt és éreztük máris frissebben, egészségesebben magunkat.
Az izzasztó élményeket a gőzzel kezdtük. Egy egyszerű New York-i toronyház átlag fitnesstermében használtam utoljára a gőzt, és ott időről-időre tényleg gőzfelhő borította be a kabint. Itt nem volt más, mint a gőzfelhő ígérete, így egy idő után feladtuk, és beültünk az infrába. Az infra jó dolog, mert izzaszt, viszont - ellentétben a finn szaunával - ebben levegőhöz is lehet jutni. Nagyobb csoportoknak, illetve szélesebb pároknak nem ajánlott, mivel a fülkékben két ember már csak épphogy fér el egymásbaizzadás nélkül.

A jól megérdemelt vacsora méltó volt a svédasztal elnevezéshez, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, persze ezt a mezei félpanziósok is kapták. Nekem meg az étvágyam hova lett? Mindenesetre jóllaktunk, talán kibírjuk reggelig, reméltük.

A reggeli kínálat,mint a vacsora, gazdag volt (az étvágyam még mindig sehol), és legalább volt kakaó is. (nem all inclusive feltétel). Ebédig kulturálisan töltődtünk a szállodaiszobában,és azt terveztük, a délutáni süti után mennyi idővel érdemes a fitnessterembe menni, hogy ne késsük le a vacsorát, illetve utána az esti filmet.

Hogy milyen volt az ebéd? Utólag megnéztem az all inclusive tájékoztatón: wellness. Ami kajában nem tudom, mit jelent, talán azt, hogy választani egy közül érdemes:
- Üdvözlöm önöket, elmondhatom az ebédajánlatunkat?
-Köszönjük.
- Karfiolkrémleves és pestós arancini pulykával és salátával.
- Arancini az mi?
(én: suppli)
- kirántott rizskoch sajttal töltve.
(én: jajj!)
- És mi a B menü?
- Nincs B menü.
- Akkor az aranciniset választjuk.


A kávé volt a következő kritikus pont, amikor már eldőlt, hogy mi vagyunk a kötekedő finnyás - nyilván - vénlányok, akik, ha már elég potens férfit nem találtak a helyen, hát belekötnek mindenbe. Szóval az all inclusive-ban csak a nescafé van benne (tejpor, víz!), a kávéból készült kávéért fizetni kell.

Nyilván,teszem hozzá rögtön.

Még nincs vége, és tényleg jól is érezzük magunkat, csak vannak dolgok, amiket nem értünk. Nem lenne jobb a tulajdonosnak, ha a vendégei folyamatosan mosolyognának az elégedettségtől, és persze minden barátjuknak és ismerősüknek ezt a helyet ajánlanák. Így viszont mindenki kicsit csalódott, mert nem ezt várta. De ha  atermálfürdő állapotán nem is lehet változtatni, a szolgáltatások színvonalán azért lehetne:

- ha a recepción természetes lenne, hogy milyen városi éttermeket ajánlunk az éhes vendégeknek, ha a szálló étterme zárva van 

- ha a parkolást beépítjük a szállásköltségbe, és nem külön számítjuk fel

- ha egy óra biciklizés nem 1500 ft, miközben a medencék nem működnek

- ha a szegény pincéreknek nem kell minden kérésünkre nemet vagy árat mondani

vagy legyen mindez, csak akkor ne írják rá a vendégkártyánkra világító betűkkel, hogy all inclusive...

megy a gőzös, megy a gőzös..

de meddig?
szeretek én vonatozni. főleg a Balaton körül, a legtöbb megállóhoz fűz valamilyen emlék, és mindig jó. lehet, mert csak a szépre emlékezem..
nade.a szélessávval felszerelt nő idejekorán (az indulás előtti éjszaka) megvásárolja a vonatjegyét Balatonkenesére és vissza. Már az odaút esetében is sikerült nem közvetlen járatot kiválasztania, szembesül vele, amikor a kalauz erre kedvesen felhívja a figyelmét. semmi gond, a csatlakozás mintaszerű: az átszállás a szomszédos vágányon álló szerelvényre zökkenőmentes.
hazafelé már tudatosan száll fel a vonatra az egyszeri mobilnő, tudja, hogy Fehérváron megint át kell majd szállnia. A peronra szökkenve tekintetével keresi a Budapestre tartó vonatot, fülét pedig hegyezi a hangosbemondó információjára. de se egyik, se másik. megy hát a többiek után. a közvetlen csatlakozás a déli part néhány ezer utasát hozza, és késik (ha nem késne, már elment volna, mire mi beértünk). az utazók nagyobb csoportja ekkor felfedezi, hogy az első vágányra beállt egy modern kispiros személy, aminek homlokán a Budapest-Déli pályaudvar felirat áll. Erre márpedig felszállunk. Követi őket a mi utasunk is, hiszen szereti a kényelmes, csilingelő járgányt, minden lomhasága ellenére is. A felszálló kalauz végigsuhan a szerelvényen és jelzi, hogy a késésben lévő gyors azért megjön, és biztos, hogy mi csak utána indulunk el, és kábé fél órával utána érkezünk.
én innen már le nem szállok. jó hely, jó társaság, internetkapcsolat. a gondolataimat is monitorra vethetem. hagyom hát hogy feltoluljanak a kérdések:

- miért szüntették meg a közvetlen északi parti gyorsvonatokat?
- miért érdemel sok ezer északi utas hátrányos elbánást a vasúttól, már amennyiben vagy áll, vagy nagyon lassan ér Budapestre?
- ha van kispiros, ami elvisz a Balatonról Fehérvárig, és van egy másik, ami elvisz Fehérvárról Budapestre, hogyhogy nem lehet, hogy ezeket egybeszerkesszük, és neadjisten újra végigjárják a teljes vonalat?
- aki ezt kitalálta, vajon boldogan hátradőlt, amikor megoldott egy összetett forgalmi problémát a nyáron oly néptelen balatoni vonatok közönségének, északi és déli parti utasoknak egy vonatra csoportosításával?
- miért jobb a rosszabb?
- írjak a MÁVnak?

vonatozni szeretek nagyon. az átszállás csupa stressz, kinek hiányzik, ha nem muszáj.

felmentés

van úgy, hogy készülsz rá, számítasz rá, és amikor tényleg megtörténik, akkor mégis váratlanul ér. és akkor hiába a begyakorolt lazaság, sehol a jól összerakott, átgondolt mondatok, a hűvös visszafogottság. van helyette ideges mosolygás, felesleges kérdések (mégis, megkérdezhetem, miért?)és beszédkényszer természetesen, hogy a velem szemben ülő Kifürkészhetetlen Mosolyút meggyőzzem, tökjól vagyok, végre megvalósítom az álmaimat. és hogy perszehogy nehéz 11 év után összeszedni a cuccot és leadni a kulcsot.
az igazán különös, ami utána jön. hogy tényleg jó, felszabadító érzés. egy pillanat alatt kellő távolságra kerülnek az addig nagyon fontos problémák, sos ügyek. helyette jön a tervezgetés, a számolgatás, meddig lehet csak pihenni, mikortól kell állást keresni, mikortól muszáj állásban ülni újra. a jövő lehetőségekkel teli napfényes tengerpartnak tűnik, amit reálisnak tűnik elérni.
és jön az érzés: mi mindent meg tudok tenni, amit e nélkül a farbarúgás nélkül talán soha. illetve nyilván igen, de szétszakadva, nem kellően koncentrálva, fáradtan. tessék, itt a talentumod, kezdj vele valamit.
nagy kihívás, talán még sosem volt ekkora. bizonyítani a családnak, a barátoknak, az ellendrukkereknek, és persze magamnak, hogy nemcsak ötletelni tudok és lelkesedni, de kész és képes vagyok dolgozni a magam dolgáért, a magam érdekében.
de mielőtt belevágok, hátravan a rendrakás asztalon, fiókban, a számítógép mappáiban. mert bár az indok a létszámcsökkentési kötelezettség, a feladatok adottak,csak egy szánhúzóval kevesebb csinálja az ugyanannyit. viszont nekem könnyebb úgy elmenni, hogy nem hagyom őket szarban. legalábbis valamennyit elhordok belőle, és mindenki jól jár. például az, akit majd fel kell venni a helyemre, hiszen előbb-utóbb látszik majd, hogy muszáj.
és hátravan még az elköszönés. a korábbi tervemet, hogy a tárgymezőbe ezt írom: game over, elvetettem, helyette a napsugaras jövőt villantom fel barátaim és üzletfeleim előtt. az új cím már megvan: (az) elbocsátott szép üzenet(e)

sok sikert és kívánom, hogy minden valóra váljon, amit szeretnél! a barátok miatt pedig ne aggódj, aki fontos, megmarad, és te is megmaradsz nekik.

wizzairrel utazni

utazni jó.
wizzairrel utazni is jó.
ha a körülmények viszonylag megfelelőek és az igények nem terjeszkednek túl az eljutni A-ból B-be célkitűzésen

már sokszor utaztam a rózsaszín repülőtársasággal, és eddig nem volt gond. persze hallottam, hogy volt, akinek Londonban a reptéren szóltak, hogy bocs, de töröltük a járatot, és az és most mi lesz kérdésre nem volt más válasz, mint hogy lehet jegyet venni másik társaság másik gépére. (általában az utazás végén nagyon sok felesleges pénz van az utazónál, így ez aligha okoz különösebb gondot. vagy ha kivételesen mégis elfogyott az összes zsebpénz,esetleg talál egy madarat, aki bizalommal megveszi helyette a jegyet (az emberek jók)

az szerintem nem gáz, hogy nincs kaja a fedélzeten, simán előveszem a túrósbuktát vagy a sonkászsömlét, ha megéhezek, mikor mit. a folyadékpótlás nem ennyire egyszerű, de ki lehet bírni és meg lehet oldani. és van az az éhség, amikor nem drága az 1000 forintért vásárolható egyszerű sajtos kifli.

nade.

egyszer volt, hol nem volt, az egyszeri lányok felkerekedtek, hogy megnézzék az örök várost, Rómát. Gondosan lefoglalták a szállást és a repülőjegyet. előrelátóan vettek egy csomagjegyet, mert ki tudja, talán vesznek majd ezt-azt,a mit el kell pakolni egy nagyobb táskába.
a csomagért bizony fizetni kell. ha előre rendeled meg, 30 euró oda-vissza. ha a reptéren rendeled meg, akkor 30 euro oda, majd 38 euro vissza, hiszen a római repülőtér más árat számít fel.
és ott van az a bizonyos kézipoggyász, ami - fejből írom - 20*40*55 cm lehet, és hogy biztosan jól mérted, azt leellenőrizheted a reptéri wizzair-táskaméret-ellenőrző-pontokon. a cél elvileg az, hogy a csomagtartóban elférjen a kézipoggyász. de: külön poggyásznak minősül a laptoptáska, a retikül, és fényképezőgép! erre is tessék figyelni. célszerű ezeket egy nagy teszkószacskóba beletenni, aztán huss!

amikor a visszaútra kerül sor, azt hiszed, már nem érhet meglepetés, hiszen vettél csomagjegyet, a kézipoggyászod idefelé is befért, nemis kellett lemérned. igenám, de vannak bevételközpontú ügyintézők a reptéren, és bizony, ha a kis gurulós bőrönd kereke nem csúszik át a mérő alkalmatosságon, akkor a kis gurulós nagy gurulóssá minősül, és szemben a pultnál lehet befizetni a 38 eurót, addig várunk, köszönöm.

és még ezt is el lehet fogadni, kockáztattunk, az a kerék, az tényleg nem fért át, a szabály az szabály. nade akkor mindenkire! nem az, hogy valakinek a sokkal nagyobb is nekünk meg a kiskövér sem. ez a következetes következetlenség rossz szájízt ad, ami megmarad, legalábbis a tollbamondásig.

jó utat kívánunk minden kedves utasunknak, köszönjük, hogy Ön is a Wizzairt választotta!

főzőrandi

van, amikor az ember barátai kétségbeesnek, és befizetik az embert a főzőrandira, hátha ott végre rátalál az igazira és nem szakítja szét többé magát ezer apró darabra.
bár nem találtam Rá, az ötlet nem rossz.
1. veszünk egy közepes méretű főzőiskolát.:3 főzősziget, 3 sütő, mindenféle konyhai eszköz, és kötények. ehhez hozzáadunk 20-25 válogatott egyedülálló más szóval páratlan fiatalembert, férfiakat és nőket vegyesen. a válogatást segíti a 9900 Ft-os belépődíj, amit viszont bőségesen leehetünk, illetve leihatunk.
2. a fiatalokat köténybe öltöztetjük, ami egyformán bénán áll mindenkinek, ezzel közösséget teremtünk közöttük és máris fel tudják intézni a kisiskolás éveket, amikor még az iskolaköpeny tette egymáshoz oly hasonlóvá őket.


3. előveszünk két séfet, aki segít a menüsor elkészítésében. a fiatalok kedvük szerint adják hozzá tehetségüket és munkájuat, időnként vérüket az előételhez, a főételhez, illetve a desszerthez
4. az egészhez hozzákeverünk kiadós mennyiségű fehér és vörösbort, és jó minőségű tánczenét
5. hagyjuk főni, közben kóstolgatjuk, ha elkészült, fogyasztjuk.

az elején van az az öt perc, amikor az egyszeri lány rém kínosan érzi magát, és felteszi a 'hogy a f**ba kerültem én ide?' kérdést. aztán ki-ki nekiáll a maga részfeladatának, pucolja a hagymát, felvágja a paradicsomot, sóz, borsoz, neadjisten korianderez, és egyszercsak észreveszi, hogy beszélget. érdekes megfigyelni, hogy először lány-lány, fiú-fiú párbeszédek alakulnak, majd a kisebb csoportok át-átmerészkednek más asztalokhoz, segítséget, tanácsot kérnek, kóstolgatnak. és működik. és az este végén azt veszed észre, hogy már majd négy órája ott vagy, a sokadik jófej emberrel beszélgetsz, röhögsz és tervezitek, hogy együtt mentek rapidrandira, mert az is milyen vicces lehet. ráadásul négy kártyát is begyűjtöttem (azzal adhatod mások tudtára, hogy még szívesen találkoznál velük, hogy átadod a flörtkártyádat az adataiddal. más kártyáját elkérni nem ér), igaz ebből kettőt lányoktól a rapidrandira tekintettel.

kinek ajánlom?
akinek kevés barátja van, kevés alkalma van az ismerkedésre vagy nem megy neki a bárban, buszon, strandon ismerkedés

kinek nem ajánlom?
igazából senki nem jár rosszul. csak nem szabad nagy reményekkel és elvárásokkal menni. így lehet egy könnyed estéd, sikerélményed hogy megtanultál hagymát pucolni vagy baklavát főzni. vagyis sütni.

bio hajvágószalon

ez mekkora kamu! pedig mekkora ötlet!
annyi eredménye mindenesetre van, hogy emiatt indult ez a blog: kipróbálok mindent, aztán leírom a tapasztalataimat.

nakérem. a reklám szerint 5000 Ft-ért vásárolhatsz hajszárításbérletet, amiért akár 10X is megszárítják a hajadat. persze. jöjjenek hát a tények:

1. a bérletet nem használhatod a hálózat szalonjaiban, csak ott, ahol váltottad
2. egy hónapig érvényes, vagyis ha pénzednél akarsz lenni, akkor háromnaponta menned kell
3. a bérlet árában csak a szárítás van benne, a mosás a rádkent cucctól függően minimum 500 pénz, vagyis ha nem vizes hajjal mész, ezresbe van alkalmanként, és ha tényleg lejárod a 10 alkalmad, éppen 10ezerért mosattad a hajad..
4. nem annyira ügyesek a fodrászok. tanulók, kezdők, ötlettelenek, de még mindig ott tartanak, hogy jó magasra beszárítják és kicsit befelé göndörítik a hajadat. mondjuk ollót nem is mernék a kezükbe adni
5. várni nyilván kell, hiszen nincs bejelentkezés...

összefoglalva, ha van egy csomó pénzed, mindig ugyanabban az utcában pörögsz az esti program előtt, utálsz otthon hajat mosni, elég, ha tiszta a hajad, nem fontos, hogy szép is legyen, akkor neked nyitott a hely.

de ha a fenti feltételek együttesen nem állnak fenn, akkor szerintem mosd meg a hajad otthon, és szárítsd be hangos zeneszó mellett.